(1).jpg)
Vissza a hírekhez
Harc a holnapért!
hozzáadva: 2020.04.03.
A koronavírus okozta krízis olyan próbatételek elé állítja az emberiséget, beleértve hazánkat is, amelyekre pár hónappal ezelőtt még senki sem gondolhatott. Lehet, hogy a helyzet egy olyan életmódváltásra kényszerít mindnyájunkat, amire egyébként soha nem került volna sor. Megállíthatatlanul terjed a járvány világszerte, így Európában is. Már minden második elhunyt olasz vagy spanyol nemzetiségű, Magyarországon viszont – a kormány által időben meghozott intézkedéseknek és azok betartásának köszönhetően – egyelőre nem nőtt meg ugrásszerűen a fertőzöttek száma. Rendkívüli összefogás és segítőkészség tapasztalható az egész országban, így Somogy megyében és városunkban, Marcaliban is.
Beszélgetés Móring József Attilával, országgyűlési képviselőnkkel, a Honvédelmi és rendészeti, valamint a Nemzetbiztonsági bizottság tagjával.
A kialakult válsághelyzetben óriási kihívásokkal néznek szembe az orvosok, egészségügyi dolgozók, rendvédelmi szervek, a közfeladatokat ellátók, a kereskedelemben dolgozók, s még hosszan sorolhatnánk a hétköznapok hőseit. De milyen feladatok elé állít egy felelős beosztásban tevékenykedő embert ez a különleges időszak?
Ahogy minden tenni akaró embernek, így a képviselőknek is megnő a felelőssége ebben a rendkívüli helyzetben. Gyorsan kell különbséget tennünk a lényeges és a halasztható dolgok között. Minden egyes ember problémájával igyekszünk gyorsan foglalkozni és megoldást találni. Így biztosítottunk telefonkészüléket egy nagyon nehéz helyzetben lévő család gyermekének a tanuláshoz, pótoltunk (amúgy egy marcali vállalkozónak köszönhetően) tönkrement hűtőszekrényt egy buzsáki családnak. Folyamatosan kapcsolatban vagyunk a polgármesterekkel, számos felvetést juttatunk már el az Operatív Törzshöz. Ezen túl a parlamenti munka sem szünetel. Ez az időszak nem a politikai csatározások ideje, bár sajnos ezt nem mindenki gondolja így. Pedig áskálódás helyett inkább össze kellene fogni. Arra kell ügyelnünk, hogy a munka során is fokozottan tartsuk be azokat a biztonsági előírásokat, amelyek a minimálisra csökkenthetik a fertőzésveszélyt.
Ha megengedi, akkor talán Marcalival kezdeném. Mi a meglátása? Városunkban, illetve a környéken élő emberekre milyen hatással van a járvány? Ön szerint kell-e azzal számolni, hogy helyi szinten jelentős mértékben megnövekszik a fertőzöttek száma? Ha igen, milyen intézkedésekre van szükség az egyén és milyenre a közösség szintjén?
A járvány mára abba a stádiumába lépett, hogy a vírus bárhol jelen lehet az országban, így Marcaliban és a környékén is. Amikor beszélgetünk, több tucat hatósági és még több önkéntes, házi karanténosról van tudomásunk, fertőzöttet eddig nem ismerünk. Azt tapasztalom, hogy az emberek jelentős része felelősségteljesen, a helyzethez alkalmazkodva, a szabályokat betartva igyekszik átvészelni ezeket a heteket. Kivételek persze nálunk is vannak, de nekik is be kell látniuk, ez most nem a felelőtlen vagánykodás ideje. Nemcsak a családjuk egészségével játszanak, hanem elsősorban szépkorú honfitársaink életével. Ez pedig már nem játék. Az Operatív Törzs és a kormány folyamatosan nyomon követi a megbetegedések alakulását, a különböző országok intézkedésit, ezek nyomán születnek az emberek biztonságát szolgáló döntések. Jelenleg még jól állunk, de még sok türelemre és kitartásra lesz szükség. Aki teheti, maradjon otthon, ha segítségre szorul jelezze, az önkormányzat és számos önkéntes is készen áll, hogy bevásároljanak, gyógyszert váltsanak ki. Segítsünk egymásnak!
Az idősekre nagyobb veszéllyel van a vírus. Ezért fontos, hogy betartsák a kormány által meghozott intézkedéseket. A bezártság sokak számára nehéz, hisz ez lelkileg megviseli az embert. De vannak olyanok is, akik nem számíthatnak a családjuk gondoskodására. A választókörzetben élő szépkorúak között is nagy valószínűséggel akad olyan, aki ezek miatt segítségre szorul. Ön és a kollégái hogyan tudnak segíteni ezeken az idős embereken, tartják-e velük a kapcsolatot?
Az önkormányzatok, de munkatársaim is számos szépkorú honfitársunkat keresik fel ezekben a napokban telefonon vagy személyesen, felajánlva a segítséget és ezzel jó páran élnek is. Ha nagyon hosszúra nyúlik a kijárási korlátozás, arra is figyelnünk kell, hogy a magány, a bezártság érzése lelki problémákat is okozhat. Szép szóval, odafigyeléssel, törődéssel, szeretettel iszonyú sokat tudunk segíteni. Miután rengetegen használják a közösségi médiát idős emberek is, különösen fontosak az ott megosztott tartalmak. Egy álhírrel könnyen lehet pánikot kelteni, ügyetlenül megfogalmazott gondolatokkal az indulatokat felkorbácsolni. A baj amúgy is elég nagy, nem szükséges azt még tovább fokozni. Aki nem tud, vagy nem akar segíteni, az most azzal tesz hozzá közös dolgainkhoz, ha visszafogja magát.
Példás összefogás, (néhány kivételtől eltekintve) egymás iránti tisztelet jellemzi az embereket ebben az időszakban. Országszerte, valamint helyben is láthatjuk, hogy az emberek milyen sokféleképpen fejezik ki hálájukat például az egészségügyi dolgozók iránt is. Ki tapsolással, ki énekléssel, ki adományokkal. Mit gondol erről?
Valóban, dalok születtek, taps-akciókat szerveznek a rádiók, maszkokat varrnak és osztanak önkéntesek. Az embereket megérintette a baj közelsége és nagysága. Mi magyarok amúgy is sopánkodás helyett segíteni szoktunk, ha baj van, ez most sincs másképp. Rendkívül fontosnak tartom ezeket az akciókat. Egyrészt a frontvonalban küzdőknek érezniük kell, hogy elismerjük és köszönjük a munkájukat. A tapsolástól vagy éppen egy csomag kávétól nem javul a betegek állapota, nem száguld gyorsabban a mentő, de talán egy mosoly születik belőle az ellátottak felé és így máris megérte. Olyan gesztusok ezek, amelyek hidakat építenek az emberek között. De az adományozó, tapsoló vagy éppen maszkot varró önkéntesek szempontjából is roppant fontosak ezek az akciók. Így közvetve részesévé válnak ők is a küzdelemnek. Ha hasznosat, jót tehetnek, nekik is könnyebb mosolyogni és ezáltal elviselhetőbbé válik ez a nehéz időszak. Ha javasolhatom, igyekezzenek minél többen valamilyen jótékonysági kezdeményezéshez csatlakozni, mert jót tenni mindig jó! Ezért érthetetlen és felfoghatatlan számomra, hogy azt az adományt, amit a munkatársaim kezdeményezésére gyűjtöttek a marcali emberek, a kórház dolgozói eddig nem vehették át. Levélben kértem a Kaposi Mór Oktató Kórház főigazgatóját, hogy tegye lehetővé más kórházakhoz hasonlón ezt a mindannyiunk számára fontos gesztust, de választ eddig még nem kaptam. Bízom a józan belátásban. Aztán ha elmúlik a járvány, lemeccseljük az utolsó játszmát Kaposvárral, ami már a szétválás részleteiről szól. Most erről többet mondani nem időszerű. Köszönet a hétköznapi hősöknek!
Magyarország Kormánya felelős döntéseket hozott az elmúlt pár hétben, többek között a veszélyhelyzet elrendelését, az iskolákban folyó tanításról, a digitális oktatásra való átállást, valamint segítséget nyújtott a bajba jutott gazdasági szektoroknak, illetve kijárási korlátozást vezetett be. Jelenleg is egy újabb gazdaságélénkítő akcióterven dolgoznak. Úgy látom a Magyarországon élők többsége elégedett a meghozott intézkedésekkel, a legtöbbjük be is tartja ezeket. Ön hogy vélekedik erről?
Most a legfontosabb az emberi élet védelme. De természetesen nem felejtkezhetünk meg a járvány gazdasági következményiről sem, hiszen például a turizmus gyakorlatilag megszűnt és a vendéglátás is teljesen átalakult, összezsugorodott. Már eddig is születtek olyan intézkedések, amelyek a munkahelyek megtartását, a vállalkozások életben tartását szolgálták. Nagyon várjuk a miniszterelnök úr jövő heti bejelentését, amely további, rendkívül jelentős döntésekről számol majd be. Mi nem a segélyalapú, hanem a munka alapú társadalomban hiszünk. Arra törekszünk, hogy minél többen megtarthassák a munkájukat, akik pedig elveszítik, azok mihamarabb találjanak másikat. A brüsszeli bürokratáknak sem azzal kellene foglalkozniuk, hogy miképpen ekézzenek lengyeleket-magyarokat-cseheket, hanem hogyan lehetne a romos Európai Unió lakosságán segíteni. Miközben az embargóval sújtott oroszok segélyszállítmányokat küldenek a legsúlyosabb helyzetben lévő Olaszországba, addig Brüsszel nyilatkozatokat ad ki és támogatásnak próbálja maszkírozni a korábban már megítélt tagállami pénzeket (amelyek valójában a mi befizetett adóforintjainkból keletkeztek). Jól van ez így?
A járvány elvonultával az élet újra indul. Mik lehetnek a járvány gazdasági, illetve egyéb következményei a magyar emberek, a munkáltatók és a munkavállalók számára Ön szerint? Milyen segítségre számíthatnak a magyar emberek, s azon belül az itt élők az újra kezdéshez?
Mindannyiunknak nehezebb lesz, az nem kétséges. De a 2010-ben még 12% feletti munkanélküliséget sikerült mára 3% alá csökkenteni. Egyszer már megcsináltuk, most miért ne menne? Sajnos az amúgy is nehéz helyzetet tovább súlyosbítja, hogy a hazai ellenzék és külföldi szövetségesei folyamatosan gáncsolják az intézkedéseket. Lassítanak, és jelentős energiákat vonnak el az építkezéstől. Álságos jogvitákat kezdeményeznek jogállamiságról meg demokráciáról, pedig az egész mögött a hatalom választások nélküli megszerzésének a célja lapul. Ismerjük őket. De már bebizonyosodott, hogy az unortodox gazdaságpolitika eredményesen működik, míg a bezzegország Románia hatalmas hitel felvételére készül és válik ezáltal gyorsan teljesen kiszolgáltatottá, addig mi a magunk erejéből lehetünk úrrá a válságon.
Érzékelhetően változik a néplélek. Ezt a lelki fejlődést Ön szerint képesek leszünk a későbbiekben a magunk és közösségeink érdekében hasznosítani, vagy ez a járvány elmúltával tova tűnik?
Azt látom, hogy ez a rendkívüli helyzet még nem változtatta meg az embereket, csupán felerősítette a bennük rejlő érzelmeket. A jók még jobbak, a gonoszok még gátlástalanabbak lettek. Ha nem hiszik, olvassanak el néhány kommentárt a közösségi oldalakon, vagy nézzenek bele a parlamenti közvetítésekbe. A települések vezetői, a hivatalok dolgozói, a valódi civil szervezetek eddig jól vizsgáztak, remélem kitart a higgadtság és az erő addig, ameddig kell. Az egészségügy, a rendőrség és katonaság mellett a kereskedelemben dolgozók is áldozatos munkát végeznek de az építőiparban tevékenykedők is dacolnak a vésszel és teszik a dolgukat. Elnézést azoknak a területeknek a képviselőitől, akiket most nem említettem, de ahogy az elején jeleztem, az emberek többsége felelősséggel éli az életét ezekben a napokban is. Biztosan felértékelődnek majd a közösségi rendezvények, a személyes találkozások, amelyeknek eddig talán nem is tulajdonítottunk különösebb jelentőséget. Ezektől még erősebbek lehetnek majd a közösségeink, amiből meg aztán mindannyian erőt meríthetünk. Ha sopánkodás helyett megpróbáljuk a lehetőséget megtalálni ebben a szörnyű helyzetben, akkor akár épülhetünk is a mostani küzdelem által. Ne feledjük: nagypéntek reménytelen kilátástalanságát három nap múlva húsvétvasárnap az emberiség legnagyobb csodája, Krisztus feltámadása követte. Bízzunk Istenben és vigyázzunk egymásra!
Köszönöm a beszélgetést képviselő Úr. Jó egészséget, jó munkát és kitartást kívánok az elvégzendő feladatokhoz.
A kialakult válsághelyzetben óriási kihívásokkal néznek szembe az orvosok, egészségügyi dolgozók, rendvédelmi szervek, a közfeladatokat ellátók, a kereskedelemben dolgozók, s még hosszan sorolhatnánk a hétköznapok hőseit. De milyen feladatok elé állít egy felelős beosztásban tevékenykedő embert ez a különleges időszak?
Ahogy minden tenni akaró embernek, így a képviselőknek is megnő a felelőssége ebben a rendkívüli helyzetben. Gyorsan kell különbséget tennünk a lényeges és a halasztható dolgok között. Minden egyes ember problémájával igyekszünk gyorsan foglalkozni és megoldást találni. Így biztosítottunk telefonkészüléket egy nagyon nehéz helyzetben lévő család gyermekének a tanuláshoz, pótoltunk (amúgy egy marcali vállalkozónak köszönhetően) tönkrement hűtőszekrényt egy buzsáki családnak. Folyamatosan kapcsolatban vagyunk a polgármesterekkel, számos felvetést juttatunk már el az Operatív Törzshöz. Ezen túl a parlamenti munka sem szünetel. Ez az időszak nem a politikai csatározások ideje, bár sajnos ezt nem mindenki gondolja így. Pedig áskálódás helyett inkább össze kellene fogni. Arra kell ügyelnünk, hogy a munka során is fokozottan tartsuk be azokat a biztonsági előírásokat, amelyek a minimálisra csökkenthetik a fertőzésveszélyt.
Ha megengedi, akkor talán Marcalival kezdeném. Mi a meglátása? Városunkban, illetve a környéken élő emberekre milyen hatással van a járvány? Ön szerint kell-e azzal számolni, hogy helyi szinten jelentős mértékben megnövekszik a fertőzöttek száma? Ha igen, milyen intézkedésekre van szükség az egyén és milyenre a közösség szintjén?
A járvány mára abba a stádiumába lépett, hogy a vírus bárhol jelen lehet az országban, így Marcaliban és a környékén is. Amikor beszélgetünk, több tucat hatósági és még több önkéntes, házi karanténosról van tudomásunk, fertőzöttet eddig nem ismerünk. Azt tapasztalom, hogy az emberek jelentős része felelősségteljesen, a helyzethez alkalmazkodva, a szabályokat betartva igyekszik átvészelni ezeket a heteket. Kivételek persze nálunk is vannak, de nekik is be kell látniuk, ez most nem a felelőtlen vagánykodás ideje. Nemcsak a családjuk egészségével játszanak, hanem elsősorban szépkorú honfitársaink életével. Ez pedig már nem játék. Az Operatív Törzs és a kormány folyamatosan nyomon követi a megbetegedések alakulását, a különböző országok intézkedésit, ezek nyomán születnek az emberek biztonságát szolgáló döntések. Jelenleg még jól állunk, de még sok türelemre és kitartásra lesz szükség. Aki teheti, maradjon otthon, ha segítségre szorul jelezze, az önkormányzat és számos önkéntes is készen áll, hogy bevásároljanak, gyógyszert váltsanak ki. Segítsünk egymásnak!
Az idősekre nagyobb veszéllyel van a vírus. Ezért fontos, hogy betartsák a kormány által meghozott intézkedéseket. A bezártság sokak számára nehéz, hisz ez lelkileg megviseli az embert. De vannak olyanok is, akik nem számíthatnak a családjuk gondoskodására. A választókörzetben élő szépkorúak között is nagy valószínűséggel akad olyan, aki ezek miatt segítségre szorul. Ön és a kollégái hogyan tudnak segíteni ezeken az idős embereken, tartják-e velük a kapcsolatot?
Az önkormányzatok, de munkatársaim is számos szépkorú honfitársunkat keresik fel ezekben a napokban telefonon vagy személyesen, felajánlva a segítséget és ezzel jó páran élnek is. Ha nagyon hosszúra nyúlik a kijárási korlátozás, arra is figyelnünk kell, hogy a magány, a bezártság érzése lelki problémákat is okozhat. Szép szóval, odafigyeléssel, törődéssel, szeretettel iszonyú sokat tudunk segíteni. Miután rengetegen használják a közösségi médiát idős emberek is, különösen fontosak az ott megosztott tartalmak. Egy álhírrel könnyen lehet pánikot kelteni, ügyetlenül megfogalmazott gondolatokkal az indulatokat felkorbácsolni. A baj amúgy is elég nagy, nem szükséges azt még tovább fokozni. Aki nem tud, vagy nem akar segíteni, az most azzal tesz hozzá közös dolgainkhoz, ha visszafogja magát.
Példás összefogás, (néhány kivételtől eltekintve) egymás iránti tisztelet jellemzi az embereket ebben az időszakban. Országszerte, valamint helyben is láthatjuk, hogy az emberek milyen sokféleképpen fejezik ki hálájukat például az egészségügyi dolgozók iránt is. Ki tapsolással, ki énekléssel, ki adományokkal. Mit gondol erről?
Valóban, dalok születtek, taps-akciókat szerveznek a rádiók, maszkokat varrnak és osztanak önkéntesek. Az embereket megérintette a baj közelsége és nagysága. Mi magyarok amúgy is sopánkodás helyett segíteni szoktunk, ha baj van, ez most sincs másképp. Rendkívül fontosnak tartom ezeket az akciókat. Egyrészt a frontvonalban küzdőknek érezniük kell, hogy elismerjük és köszönjük a munkájukat. A tapsolástól vagy éppen egy csomag kávétól nem javul a betegek állapota, nem száguld gyorsabban a mentő, de talán egy mosoly születik belőle az ellátottak felé és így máris megérte. Olyan gesztusok ezek, amelyek hidakat építenek az emberek között. De az adományozó, tapsoló vagy éppen maszkot varró önkéntesek szempontjából is roppant fontosak ezek az akciók. Így közvetve részesévé válnak ők is a küzdelemnek. Ha hasznosat, jót tehetnek, nekik is könnyebb mosolyogni és ezáltal elviselhetőbbé válik ez a nehéz időszak. Ha javasolhatom, igyekezzenek minél többen valamilyen jótékonysági kezdeményezéshez csatlakozni, mert jót tenni mindig jó! Ezért érthetetlen és felfoghatatlan számomra, hogy azt az adományt, amit a munkatársaim kezdeményezésére gyűjtöttek a marcali emberek, a kórház dolgozói eddig nem vehették át. Levélben kértem a Kaposi Mór Oktató Kórház főigazgatóját, hogy tegye lehetővé más kórházakhoz hasonlón ezt a mindannyiunk számára fontos gesztust, de választ eddig még nem kaptam. Bízom a józan belátásban. Aztán ha elmúlik a járvány, lemeccseljük az utolsó játszmát Kaposvárral, ami már a szétválás részleteiről szól. Most erről többet mondani nem időszerű. Köszönet a hétköznapi hősöknek!
Magyarország Kormánya felelős döntéseket hozott az elmúlt pár hétben, többek között a veszélyhelyzet elrendelését, az iskolákban folyó tanításról, a digitális oktatásra való átállást, valamint segítséget nyújtott a bajba jutott gazdasági szektoroknak, illetve kijárási korlátozást vezetett be. Jelenleg is egy újabb gazdaságélénkítő akcióterven dolgoznak. Úgy látom a Magyarországon élők többsége elégedett a meghozott intézkedésekkel, a legtöbbjük be is tartja ezeket. Ön hogy vélekedik erről?
Most a legfontosabb az emberi élet védelme. De természetesen nem felejtkezhetünk meg a járvány gazdasági következményiről sem, hiszen például a turizmus gyakorlatilag megszűnt és a vendéglátás is teljesen átalakult, összezsugorodott. Már eddig is születtek olyan intézkedések, amelyek a munkahelyek megtartását, a vállalkozások életben tartását szolgálták. Nagyon várjuk a miniszterelnök úr jövő heti bejelentését, amely további, rendkívül jelentős döntésekről számol majd be. Mi nem a segélyalapú, hanem a munka alapú társadalomban hiszünk. Arra törekszünk, hogy minél többen megtarthassák a munkájukat, akik pedig elveszítik, azok mihamarabb találjanak másikat. A brüsszeli bürokratáknak sem azzal kellene foglalkozniuk, hogy miképpen ekézzenek lengyeleket-magyarokat-cseheket, hanem hogyan lehetne a romos Európai Unió lakosságán segíteni. Miközben az embargóval sújtott oroszok segélyszállítmányokat küldenek a legsúlyosabb helyzetben lévő Olaszországba, addig Brüsszel nyilatkozatokat ad ki és támogatásnak próbálja maszkírozni a korábban már megítélt tagállami pénzeket (amelyek valójában a mi befizetett adóforintjainkból keletkeztek). Jól van ez így?
A járvány elvonultával az élet újra indul. Mik lehetnek a járvány gazdasági, illetve egyéb következményei a magyar emberek, a munkáltatók és a munkavállalók számára Ön szerint? Milyen segítségre számíthatnak a magyar emberek, s azon belül az itt élők az újra kezdéshez?
Mindannyiunknak nehezebb lesz, az nem kétséges. De a 2010-ben még 12% feletti munkanélküliséget sikerült mára 3% alá csökkenteni. Egyszer már megcsináltuk, most miért ne menne? Sajnos az amúgy is nehéz helyzetet tovább súlyosbítja, hogy a hazai ellenzék és külföldi szövetségesei folyamatosan gáncsolják az intézkedéseket. Lassítanak, és jelentős energiákat vonnak el az építkezéstől. Álságos jogvitákat kezdeményeznek jogállamiságról meg demokráciáról, pedig az egész mögött a hatalom választások nélküli megszerzésének a célja lapul. Ismerjük őket. De már bebizonyosodott, hogy az unortodox gazdaságpolitika eredményesen működik, míg a bezzegország Románia hatalmas hitel felvételére készül és válik ezáltal gyorsan teljesen kiszolgáltatottá, addig mi a magunk erejéből lehetünk úrrá a válságon.
Érzékelhetően változik a néplélek. Ezt a lelki fejlődést Ön szerint képesek leszünk a későbbiekben a magunk és közösségeink érdekében hasznosítani, vagy ez a járvány elmúltával tova tűnik?
Azt látom, hogy ez a rendkívüli helyzet még nem változtatta meg az embereket, csupán felerősítette a bennük rejlő érzelmeket. A jók még jobbak, a gonoszok még gátlástalanabbak lettek. Ha nem hiszik, olvassanak el néhány kommentárt a közösségi oldalakon, vagy nézzenek bele a parlamenti közvetítésekbe. A települések vezetői, a hivatalok dolgozói, a valódi civil szervezetek eddig jól vizsgáztak, remélem kitart a higgadtság és az erő addig, ameddig kell. Az egészségügy, a rendőrség és katonaság mellett a kereskedelemben dolgozók is áldozatos munkát végeznek de az építőiparban tevékenykedők is dacolnak a vésszel és teszik a dolgukat. Elnézést azoknak a területeknek a képviselőitől, akiket most nem említettem, de ahogy az elején jeleztem, az emberek többsége felelősséggel éli az életét ezekben a napokban is. Biztosan felértékelődnek majd a közösségi rendezvények, a személyes találkozások, amelyeknek eddig talán nem is tulajdonítottunk különösebb jelentőséget. Ezektől még erősebbek lehetnek majd a közösségeink, amiből meg aztán mindannyian erőt meríthetünk. Ha sopánkodás helyett megpróbáljuk a lehetőséget megtalálni ebben a szörnyű helyzetben, akkor akár épülhetünk is a mostani küzdelem által. Ne feledjük: nagypéntek reménytelen kilátástalanságát három nap múlva húsvétvasárnap az emberiség legnagyobb csodája, Krisztus feltámadása követte. Bízzunk Istenben és vigyázzunk egymásra!
Köszönöm a beszélgetést képviselő Úr. Jó egészséget, jó munkát és kitartást kívánok az elvégzendő feladatokhoz.
.jpg)
.PNG)
